Eljött az idő...

Volt egy kis kastélyom, tele élettel, sok lakóval. Aztán az egész lassan a mesék homályába veszett. Az Álmaim képeit ábrázoló tarka üvegablakok már nem engedtek át elég fényt, és a kellő rezgést keltő orgona sem szólalt meg hosszú évek óta. Bizonyos folyosókon nagyon rég nem jártam már, s a szökőkutak szobrai is repedezett arccal meredtek a semmibe, algás könnyeket sírva a szomjas földre. A sövénylabirintus elburjánzott falain varjúk lesték, mikor kísérhetik végső útjára a kastély kimerült urát...

Aztán, sok év után, óriásit változott az életem.
Romos palotám rozsdamarta kapuja hatalmas döndüléssel fordult le a vasáról, s zuhant a földre, fölkavarva az évek során márványpadlóra rakódott finom port. Mintha állt volna előtte valaki, kinek hunyorogva próbáltam kivenni körvonalait, de a mögüle beáradó fénytől csak köpenyes alakját láttam. Hiába döndült a csöndbe a nagykapu, nem tudtam kilépni rajta, de a felkavart por folytogatott, s elkeseredetten futottam neki az egyik falnak, hogy azt áttörve jussak ki a kastélyból. Nem volt könnyű, de sikerült, bár nyomait még ma is magamon viselem.
Most, hogy kint állok végre, és arcomon érzem a nap éltető sugarát, s az évek porát hűsítő zápor mossa le rólam, már tudom, hogy jól döntöttem. Kastélyomtól mégsem szakadhatok el teljesen, mert gyermekkacaj hallik ki belőle, mely oly kedves szívemnek, hogy belesajdul, ha nem láthatom annak lelkes, életvidám gazdáját. Így hát elmegyek, de hozzá mindig visszatérek, és együtt lessük meg majd a végeláthatatlan birodalom csodáit a falakról, s a szélesre tárt, cirádás ablakokból. Hogy én közben bolyongok csak, vagy megpróbálok ismét építkezni, még nem tudom, de leánykámhoz mindig visszatérek...

Innen is tovább megyek (a működésképtelen komment is az agyamra ment már), bár ez a blog nagyon a Tigrisszívemhez nőtt. Sorsom kereke ismét mozgásba lendült, változott az életem, s vele sokminden. Meglehet, elmélkedőbb lettem (még ha nem is akarok agyalni dolgokon, mert olyasmivel szembesülhetek, ami fáj), s rá kellett jönnöm, hogy mennyire nem ismerem magamat...

Az Ezüsttövis csapat családi címere

Csapatmedál (két napig készült)


Feanor a Végzet Körében. Keretjátékbeli szerepjáték. Jó volt! :-)


A csodás Tengerszem. Ide muszáj volt elmenni...


Meglepő, villám alakú lángot sikerült fényképeznem


Hazafelé...

Mindent egybevetve nagyon örülök, hogy nem hagytam ki, és ha tehetem, elmegyek jövőre is.

Itt a nyár, tomboló hőség, midőn némi színt szedhetünk magunkra a szoláriumok csengesen búgú gépei nélkül is. Bár lassan egyik károsabb, mint a másik, aki szeret napozni, és hoszú évek óta dédelgetett álma, hogy egyszer nőies bájának minden kisugárzásával a Playboy címlapjára kerüljön, az összekötheti a kellemeset a hasznossal, amennyiben beszerez ebből az ötletes fürdőlepedőből.

Pénteken indulok a Tolkien táborba.
Addig annyi mindennel kell előre dolgoznom, hogy ezért sem volt időm jegyzetelni. Valójában nem sok említésre méltó dolog történt. Az Oroszlánkölyök továbbra is bámulatosan zabálnivaló, és egész biztosan hiányozni fog a tíz nap alatt.

Magánéletem sziklái közben lassan letisztulnak, hogy aztán az Alkotó megláthassa benne az új formát, s életet leheljen bele. Mosta tövét a folyó gazdag terhének sodrása, koptatta felszínét a szél, pihent meg rajta madár, s került reá gyermekfirka. Ám mindez csupán a felszín. Csak idővel derül ki majd, vajon eme szikladarab mily formákat rejt magában, s van-e belé rejtve drágakő, avagy mélysötét feketekristály lapul magként gyomrában...

Az én szemem fénye valamin nagyon mereng...

A múlt héten Vikesz kipróbálta, milyen lehet lóháton.
Nagyon vagány volt! Kár, hogy nem láttam... :-(



Viszont motorozni továbbra is imád!

A dark humor kedvelőinek itt egy régi rajzom

Ismét kaptam Környezetvédelni hírlevelet.
Talán a fáradtságtól, talán a sok kis hírtől jött rám némi tehetetlen Világfájdalom. Az emberi faj okozta károk apró kis szeletkéje, a hírlevélből:

- Pekingben ezentúl 26 Celsius fok alatt nem szabad bekapcsolni az irodaépületekben a légkondicionálókat, a kormány pedig közleményben szólította fel az alkalmazottakat, hogy öltöny helyett trikóban menjenek munkába.
Lépések, amelyeket a pekingi vezetés a klímaváltozás és a széndioxid-kibocsátás ellen akar megtenni. A kínai nagyvárosokban a jövőben energiarendőrök járőröznek majd, hogy ellenőrizzék, hogy betartják-e az irodákban a hőmérséklethatárokat, ugyanis a hivatalos adatok szerint a nyári hónapokban az összes energiafogyasztás egyharmada jut a légkondicionálókra. Kína az Egyesült Államok mellett a világ legnagyobb széndioxid-kibocsátója és a Föld talán egyetlen országában sem lehet oly mértékben érzékelni a klímaváltozás következményeit, mint az ázsiai országban. Az elsivatagosodás, a szárazság és az ivóvízhiány a légszennyezéssel együtt már most óriási gondokat jelent Kínában.

- A sebezhetőség atlasza címet viseli az a tanulmány, amelyet hét európai ország tudósai állítottak össze. Azt vizsgálták, hogyan hat a klímaváltozás márványra, mészkőre, fára és más, régi építőanyagokra. A biológusok, vegyészek, geológusok és klimatológusok által készített tanulmány szerint az emelkedő hőmérséklet és a gyakoribb, nagy erejű esőzések komolyan veszélyeztetik azokat az építészeti és kulturális értékeket, amelyek évszázadok természeti csapásait és háborúit egyaránt átvészelték.

- A WHO megállapításai szerint általánosságban a tüzelő- és üzemanyag égéstermékek, az UV-sugárzás, a zaj, a klímaváltozás jelent súlyos környezeti terhelést, csak a levegőminőség javításával évente mintegy 865 ezer emberélet lenne megmenthető. A Genfben és Bécsben közzétett vizsgálat szerint 23 szegény fejlődő államban az összes haláleset tíz százaléka közvetlenül környezeti okokra vezethető vissza: a nem megfelelő tisztaságú ivóvíz, a higiénia hiánya és a házakban a tűzhelyektől szennyeződő levegő károsítja leginkább az emberek egészségét. Legsúlyosabban az öt év alatti gyereket szenvedik meg a környezeti szennyezettséget: náluk a halálesetek mintegy háromnegyede vezethető vissza környezeti okokra. A leggyakoribb halálok a szennyezett ivóvíz miatt fellépő hasmenés, és az ebből következő kiszáradás okozta elhalálozás. A légzőszervi betegségek ugyancsak nagy arányban sújtják a gyerekeket.

- Az UNESCO veszélyeztetett értéknek minősítette az Ecuadorhoz tartozó Galápagos-szigeteket, amelyet 1978-ban elsőként minősített a természeti térségek közül a világörökség részévé. A szigetcsoport különleges állatvilága veszélyben forog - elsősorban a tömeges turizmus és bevándorlás, valamint a sziget őshonos állatait veszélyeztető behatoló fajok miatt. A Galápagos-csoporthoz tartozó 19 sziget különleges faunája évente több mint százezer turistát vonz. Az elmúlt 15 évben 150 százalékkal nőtt a térségbe luxushajókkal lebonyolított utazásokon ellátogató személyek száma. Ez a megnövekedett hajóforgalom vonz a szigetekre egyre több bevándorlót, és ezen az úton érkeznek idegen állatfajok is, amelyek elszaporodva veszélyeztetik a szigetek ökológiai egyensúlyát. Az UNESCO az afrikai Gambia folyó partján fekvő Niokolo-Koba szenegáli nemzeti parkot is veszélyeztetett térségnek nyilvánította, ott egy különleges antilopfajt fenyeget kipusztulás az orvvadászat és egy épülő erőmű miatt.

Kérem, kerülje a velük való mindennemű kapcsolatfelvételt, és akadályozza meg e faj saját galaxisából való kijutását! (hacsak nem áll hatalmában helyrehozni az Univerzum egyik legcsodálatosabb, pusztuló kék gyöngyszemét, bár abból sajnos az Ember még nem fog tanulni!)

Vasárnap kitekertem Jeffhez, és bár éreztem combjaimban a néhány éves kihagyást, jó volt újra a Kékvillámmal száguldozni. Ott még egy bő órát tekeregtünk. Az égbolt nem borult, csak Jeff, de nem volt vészes, én viszont rendesen lesültem. Gyilkos már a napsugár, mely oly nélkülözhetetlen az Élethez...

Megterveztem az első wc3 pályám is, estefelé pedig hazaértek Babiék, így őt is láttam. Olyan kitörő sikongatással fogadott, hogy zengett az egész ház, és akkor sem akarta, hogy letegyem, amikor a karomban áztatta át a pellusát. Megfürdettem. Hihetetlenül lelkes csemete, nem lehet betelni vele. Csináltam kőrözöttet, és elég sokat hammolt belőle, aminek örültem, mert szerintem keveset eszik, de talán a meleg miatt.

Ma fáradtan ébredtem, és elhatároztam, hogy a nap végére mindenképpen ágyban akarok lenni.
És jó lenne már aludni is.

Vikesszel jót sétáltunk a környéken, és kicsit beszéltem utána Anyával is. Úgy gondolom, nagyjából már elfogadta a dolgokat, s most mindketten emésztünk, és próbálunk magunkra találni az új helyzetben. Eljönni persze megint nem volt könnyű, talán sosem lesz az...

Többen is mondták ezt:
“Ne áss tovább! Már elég mélyen vagy. Szervezz inkább olyan programot, ami rólad szól, alakítsd úgy a hétvégédet hogy neked jó legyen. Ne törődj azzal, hogy mit mondanak mások, ne törődj azzal, hogy mit várnak el tőled, felejtsd el, hogy mindig Te akarsz adni, felejtsd el, hogy jónak kell lenned! Légy önző kicsit. Foglalkozz magaddal! Ne úgy, hogy sajnálod magad, hanem úgy, hogy megadod magadnak, ami jár. Tudom hogy nehéz, de muszály, ha nem akarsz egészen rámenni!”

Ez így van, és köszönöm a figyelmes szavakat. Csak az évek során történtek után nehéz elengedni magam. A hajszolás, megfelelés és az önmegvalósítás fékezhetetlen motorja csak igen ritkán engedett igazán pihenni. Bízom benne, hogy most ez is változni fog. De az elmúlt hónapok olyan tempót diktálnak, hogy mikor meg akartam cirógatni a virág bimbóját, már kibomlott szirmait érintették ujjaim...

A mai napodat Emlékezés hatja át
11 - Tizenegy. Az újrakezdés száma. Szellemi felfogóképességünk kikristályosodik, levonjuk a tanulságokat és megvilágosodunk, ha ez a szám uralja napunkat. A mester száma, tehát ráakadhatunk szellemi vezetőnkre, vagy angyali útmutatás érkezhet. A két egyes az EGO fontosságát, a kiemelkedő intelligenciát is mutatja.

A tegnapi borzalmas napom után (úgy kiütöttem magam mentálisan, hogy rossz volt nézni), megpróbálok ismét felkelni. És még mindig nem jött ki. Amikor kijött volna, villamoson és mertón utaztam. Nehéz volt tartani magam. Baromira. Aztán sikerült lefognom, hogy időt nyerjek, ám oly erő ellen kellett szegüljek, amihez erős zár kellett. És mivel éppen csak le tudtam nyomni, most jobb nem kinyitni. Remélem, nem fog elszabadulni, és felégetni mindent. Már fogalmam sincs mekkora lehet...
Azóta, hogy földbedöngölt a 11 év súlya, ma találkozom először Anyával és az Oroszlánkölyökkel.
Igyekszem egyben maradni, ha egyszer ott leszek...

A mai napodat Próbatétel hatja át

Kenyér. Az életerő jelképe. A kenyér a beavatottak isteni szimbóluma is. A magból kikelt napérlelte búza, ami átment minden megpróbáltatáson, kövek alatt töretett, találkozott tűzzel, vízzel és levegővel, hogy végül a táplálkozás alapja lehessen.

Kaptam. Ma. Ez most megtalált…

Molnár Ferenc "Caramel" - Mennem kell

Minden pillanatban mennék szabadon a széllel
minden pillanatban szállnék a fényben
menekülök innen a szívem nem tehetem rabságba
akarom az utamat járni menni a nagy világban

Oh lány, nem foghatsz meg engem
tudom és látom az utamat, hogy merre kell mennem
ha akarsz jöhetsz velem, s fogd a kezem és együtt járjuk az utakat, ez az életem

Refr.
Most mennem kell a világ csak rám vár
akkor vagyok jól ha szívem száll
most mennem kell a világ engem hív
megyek mert így nem fáj a szív

De ne láncolj magadhoz, nem szeretem
ha megakarják mondani nekem, milyen legyen az életem
én sem döntöm el helyetted a sorsodat.

Refr.
"Úgy jó nekem ha elmegyek
nem gyötröm tovább a lelkemet
úgy jó nekem, ha itt hagyom
az összes régi bánatom"

„De az úton, melyen lépdelsz
ezer kérdés mélye vár,
csak akkor érhetsz csúcsra
ha egy hegy elédbe áll...”

„…csak tanulj és taníts
hogy majd tanítva megtanuld
a helyed ott van, ahol szeretnek”

Ákos - Tarzan

Tegnap elvittem az Oroszlánkölyköt plázázni.
Nem shoppingolni, hanem hogy lásson nagy dolgokat. Lássa a mélységet és a magasságot, a méreteket. Kipróbáltuk az üvegliftet, és majd félórát voltunk egy kisállatkereskedésben. Megnéztünk mindent, ami mozgott, a kis szőrmókoktól kezdve a remeterákig, a papagájtól a kaméleon szeméig, a mozgó bogáreledeltől a halakig mindent, és többször is kurjongatott közben, nagyon tetszett neki. Beültünk egy kisvonatba, majd az autóra dobtam is neki egy százast. Hatalmas vigyorral az arcán futkározott a sorok között a virágbolttól kezdve a cipőboltig, az ujságostól a parfümériáig, de sajnos ezt az életvidám felfedezősdit néhol sanda pillantások kísérték, amire nagyívben tojtam, hiszen mit árthat ez az élmény nekik? Szusszanásként megint nálam voltak a kalóz kaland kis kártyái, és sokat játszottunk vele. Egyre többféle kártyát ismer meg belőle, és élvezi. Aztán vettem egy kis krumplit meg zöldséges husit az egyik kajáldába, és befaltunk mindet. Még lifteztünk egy kicsit, majd a kisálatokhoz is visszatértünk, végül egy igen tartalmas három óra múlva visszamentünk Anyához.

Megint nehéz volt eljönni, pláne hogy irtam egy levelet Anyának arról, amire a hétvégén rádöbbentem velünk és magammal kapcsolatban. Csatoltam benne egy marék verset, aminek a vége mindig az volt, hogy hihetetlen módon szeretnék szabadulni, és elegem van az életből, amiért ennyire lefog. A baj csak az, hogy ezeket nem most írtam, hanem évekkel ezelőtt, vagyis már régóta foglya voltam a saját életemnek. És még mélyebbre ástam és akkor megtaláltam egy 1996-os versem, amit tíz hónappal azután írtam, hogy összejöttünk. Tíz hónapra rá már ilyet írtam!!!

Változás

Félek.
Kell a változás. Tehetetlenül
Csak halként tátogás?
Az életben egy újabb állomás.
Nem akarok senkit bántani
Tornyot emelni magam köré
S csak sírni a falakon
Könnyesen nevetni magamon.
Pedig ezt teszem!
Nem látom a kiutat,
Pedig ott van előttem
Ki kéne nyitnom a szemem,
De mindenem erőtlen.
Boldogságom látszat,
Nem felhőtlen.
Egy mese, egy más Világ,
Melyet Én alkottam,
Magányomban, félve,
Védtelenül, elhamarkodottan,
S most benne ülök,
Félve tekintek ki
Mesés palotám átlátszatlan ablakán.
Bezártam magam, bezártam,
Egy szép csillagos éjjel,
Egy nap, vagy annak
Vérvörös alkonyán.

Kell, kell a változás
Egy igazi ember,
Nem egy szánalmas
Hasonmás.
Egy ember, aki
Tudja (!) mit akar,
Erős a keze, erős az a kar
Mellyel szorít, erős
A szív, mellyel érez,
Butaságot nem kérdez.
Segítséget ad, vagy
Elfogad, szívébe
Mást is befogad,
igaz, s nem tolvaj…
De lásd meg magad!
Nézd őt, keresd,
Szólj, ha megleled,
Mert, ha Te látod,
Akkor van meg igazán,
S akkor majd
Vehetem ismét lazán
És új nap ébred
Egy új, meleg
Reggel hajnalán.

1996.12.15.


Most próbálom feldolgozni azt, hogy egy évtized kellett a szabadulásomhoz, miközben egy gyönyörű kislány mindvégig összeköt majd Anyával, akire megpróbálhatok haragudni, de egyrészt semmi értelme, másrészt nem megy, és különben sem tolhatok rá mindent. És akkor volt tizenegy évem. Valahogy. Valamiért. Ezt nem tudom hova tenni. Most eljött az önvád, az önsajnálat, az irányíthatatlan düh, a még kisebb ízekre szedése magamnak, hogy nem láttam, és hogy nem ismertem saját magam sem ebben az egészben, és mindaz, amiben hittem, amiért próbáltam fennmaradni most értelmét vesztette. Voltak szép és jó dolgok benne, de ez a tény olyan ütést mért rám, amitől most csak fekszem, és nem kapok levegőt. Nem látok semmit. Közben saját magamra számolok.
És már kilencnél tartok. A Semmi kapujában...